Bár a jelenkor olykor bekopog, a macskaköves sikátorokon felbukkanó járművek és a főtérre tévedt kocsik ellenére Asolo légköre olyan, mintha a régmúlt irodalmárainak és felfedezőinek lelkét őrizné.

Asolo, a tengerpari élmények nélküli városka

Akárcsak Taormina, igaz az nem éppen észak Olaszországban helyezkedik el, ez a dombtetőn megbúvó menedékhely régóta vonzza azokat, akik kifinomult ízlésükkel otthont kerestek a természet és kultúra találkozásánál. Mégis, ellentétben híresebb társainak nyüzsgésével, Asolo nem kínál tengerparti élményeket vagy könnyű elérhetőséget – és épp ez adja meg neki azt a különleges, elzárt bájt, amely egyszerre intimen személyes és álomszerűen időtlen. Igaza van a kedves olvasónak, valóban kicsit csöpögős szavak ezek Asoloról, de ha valaki személyes átéli a városka hangulatát, akkor egyet fog érteni velünk minden bizonnyal.

Asolo 3 híressége

Asolo, mint a nyugodt kikapcsolódás egyik ősi központja, hosszú és valóban színes történelemmel büszkélkedhet. Már az ókorban is virágzó római település állt itt, ahol színházi előadások és termálfürdők szolgálták a lakók kényelmét. A későbbi évszázadokban, a középkor viharaiban, egymást váltották a harcias uralkodóházak, mígnem 1489-ben a város sorsa fordulatot vett: Caterina Cornaro, Ciprus egykori királynője, itt kapott új otthont, amely egyszerre jelentett kiváltságos visszavonulást és díszes száműzetést.

Caterina, egy ifjú velencei arisztokrata, politikai érdekekből házasodott be a ciprusi udvarba, ahol rövid időre, trónra is lépett. Végül azonban – diplomáciai nyomásra – átengedte a szigetet Velencének, cserébe egy előkelő életért az asolói dombok között. Hogy jól járt-e ezzel a cserével, vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Az viszont biztos, hogy itt egy kifinomult udvari közösséget alakított ki maga körül, mely a művészetek és tudományok fellegvárává vált. A hagyomány szerint itt alkotta meg Pietro Bembo a "lazán élvezni az életet" fogalmát jelentő asolando kifejezést – amit később Robert Browning, a 19. századi angol költő, így értelmezett: „véletlenszerű örömöket keresni a szabad ég alatt”.

Caterina Cornaro és Robert Browning Asolo legikonikusabb alakjai közé tartoznak; jelenlétük emlékét nemcsak az utcák nevei, de a helyiek történetei is őrzik. Hozzájuk csatlakozik egy harmadik híresség is: Dame Freya Stark, a 20. századi brit utazó és író, aki szintén a város egyik nagy rajongója volt. Az ő örökségüket a település múzeuma is bemutatja, ahol személyes tárgyaikon és történeteiken keresztül mélyebb betekintést nyerhetünk Asolóval való kapcsolatukba.

Látnivalók és élmények Asoloban

Ha szeretnénk elmerülni Asolo rétegezett múltjában és felfedezni a város kulturális kincseit, a hétvége a legideálisabb időpont a látogatásra. Ilyenkor a helyi múzeum, valamint a város fölé magasodó Rocca – egy festői romvár – általában látogatható. Biztos, ami biztos, ennek az információnak járjunk utána pontosan, mielőtt a városkába utaznánk, nehogy meglepetés érjen bennünket. A városközpontban található informatív és barátságos turisztikai központ segít eligazodni, miközben a hivatalos weboldal térképekkel, gyalogos útvonal-javaslatokkal és friss nyitvatartási adatokkal szolgál az előkészületekhez.

Művészek társaságában

A Museo Civico, amely a főtéren, a Piazza Garibaldi sarkán található, izgalmas bepillantást kínál Asolo sok évszázados örökségébe. A kiállítások között megcsodálhatjuk Caterina Cornaro királynő arcképét, valamint a Stanza di Freyát, amely Freya Stark világutazó és írónő életének atmoszféráját idézi meg. A múzeummal szemben áll Asolo egyik legfontosabb spirituális épülete, a Santa Maria Assunta katedrális. Ez a diszkréten lenyűgöző templom naponta látogatható, és különlegességei közé tartozik Lorenzo Lotto egyik oltárképe: a Dicsőséges Szűz Mária két szent között lebeg egy rusztikus falusi táj fölött. A háttérben feltűnő hegyvidéki panoráma finoman utal a Veneto vidéki arculatára.

A festmény különlegessége, hogy a Madonna nem szokványosan idealizált, hanem komorabb arckifejezéssel és középkorú megjelenéssel bír – egyesek szerint Caterina Cornaro arcvonásait tükrözi. A templomban látható még egy 1488-ból származó Szent Jeromos-ábrázolás is, amelyet Sebastiano Bastianinak tulajdonítanak – akit talán Lazzaro Bastiani néven ismerhetünk, a velencei Accademia képtárában látható jeleneteiről.

Asolo központi tere, a Piazza Garibaldi, lenyűgöző látványt nyújt: minden irányból ódon, freskókkal ékesített házak veszik körül, középpontjában pedig a Fontana Maggiore, egy történelmi szökőkút áll, tetején a velencei szárnyas oroszlánnal. A szökőkút túloldalán találjuk a Caffè Centrale teraszát – egykoron állítólagos forradalmi tervek színhelyét, ma pedig egy békés találkozóhelyet, ahol vendégek és helyiek kortyolgatnak italokat, miközben figyelik az élet csendes áramlását.

A tér mögötti nyitott parkolófalban egy kevésbé feltűnő átjáró vezet le a „Bot”-hoz – egy valaha vízvezetékként funkcionáló alagúthoz, amely a környék római kori fürdőit látta el vízzel. Az eredetileg az ókorban épült rendszert a középkor folyamán kibővítették, s így évszázadokon át biztosította a város vízellátását.

Asolo, a „Száz kilátás városa”

Asolo joggal nevezi magát a „Száz horizont városának” – minden lépésnél új perspektívák tárulnak fel a látogatók előtt. A történelmi óváros utcáin tett séta, vagy a környező lankákon tett kirándulás során egyaránt elénk tárulnak a környék bájai: rózsabokrok kapaszkodnak a régi kőfalakon át, míg távolabb a villák karcsú tornyai és ciprusok sora rajzol kontrasztos sziluetteket a szőlős dombok hátterébe.

A város középpontjában áll a Castello della Regina – a Királynő vára –, amely egykor Caterina Cornaro finom udvari életének adott otthont. Míg a város fölötti dombon magasodó Rocca puritán tömbje egykori védelemről árulkodik, addig a kastély környezete barátságos és meghitt: kis kertek, szabadtéri kávézóasztalok, játszóterek, és árnyékos sétányok szegélyezik a középkori falak mentén. Különösen kellemes itt eltölteni egy késő délutánt – akár fotózással, akár egyszerű pihenéssel a napfényben.

Egy másik különleges séta a városközpontból dél felé vezet a festői Via Canova utcán. Az út egy boltív alatt halad, melynek tetején egy vörösre meszelt ház áll – itt élt Eleanora Duse, a híres olasz színésznő, Asolo egyik kiemelkedő személyisége. A séta tovább vezet a Villa Cipriani mellett, amely valaha Robert Browning, majd később a Guinness család rezidenciája volt, napjainkban pedig elegáns szállodaként működik. Még ha nem is száll meg itt az ember, a kertben elköltött tea vagy koktélélmény önmagában is megéri a látogatást.

Az útvonal végén vár ránk a 14. századi Santa Caterina templom, egyszerű külseje mögött néhány meglepően szép freskót rejt. Innen továbbhaladva kis mellékutak vezetnek el a külvárosi villák felé, egészen a különös és ritka Casa Longobardáig. Ezt a rendhagyó házat Francesco Graziolo, Caterina Cornaro udvari építésze és szobrásza tervezte saját otthonának – és itt is hunyt el 1536-ban. Az épület szinte mesébe illő.

Ha balra fordulunk a Casa Longobarda mellett, a Via Sant'Anna út vezet fel Asolo dombtetői temetőjéhez. Itt található többek között a híres utazó és írónő, Freya Stark sírja is. A temetőhöz vezető út mentén feltűnik a lenyűgöző Villa Contarini – más néven Villa degli Armeni – is, egy ritka szerkezetű 16. századi épületegyüttes. Két különálló épületből áll, melyek egy domb két oldalán helyezkednek el, összeköttetésüket pedig egy domb alatt átvezető alagút biztosítja – ez teszi különösen egyedivé és emlékezetessé.

Evés, ivás és vásárlás Asoloban

Asolo minden hónap második vasárnapján ad otthont egy híres régiségpiacnak, egy nagy eseménynek, amely a városközpont utcáin zajlik, és nagyszámú látogatót vonz hétről hétre, vagyis egészen pontosan fogalmazva kéthétről-kéthétre.

Programok Asolo környékén

Amennyiben autóval érkezel, Asolo ideális kiindulópont lehet a Veneto régió kevésbé felfedezett, de annál izgalmasabb részeinek bejárásához. Innen akár egynapos kiruccanást is tehetsz Velencébe, vagy épp fordítva, egy velencei tartózkodást egészíthetsz ki Asolóval – a két hely tökéletesen kiegészíti egymást, hangulatuk kontrasztja izgalmas élményt nyújt egy többközpontú utazás során.

Asolo közelében olyan városkák várják a látogatókat, mint Treviso vagy Vicenza – mindkettő híres lenyűgöző épületeiről, gazdag művészeti gyűjteményeiről és kulináris élvezeteket kínáló éttermeiről. Tökéletes célpontok akár egy teljes napos látogatásra, akár hosszabb ott-tartózkodásra.

Rövidebb, de élménydús kirándulásokhoz remek választás néhány közeli városka: a hídjairól és grappa-párlatairól ismert Bassano del Grappa, a középkori falak mögé zárt Cittadella, a sakkjátékáról híres Marostica, vagy Castelfranco Veneto – ahol a reneszánsz festő Giorgione született, és egyik jelentős műve ma is megtekinthető a helyi katedrálisban.

A régió művészeti és építészeti kincsei között szerepel a Palladio által tervezett Villa di Maser, melynek falait Veronese freskói díszítik, és amely ma egy szőlőbirtok részeként is működik. A közelben, Possagnóban található a világhírű szobrász, Antonio Canova emlékmúzeuma – főként gipszmodelljeit állították ki itt, de az igazi különlegesség a közeli Tempio Canoviano, egy monumentális templom, amelyet maga az alkotó tervezett.

E rövid ismertetővel, reméljük sikerült kedvet csinálni Asolo megtekintéséhez!